Polgári búcsúztatás
A búcsú róla szól.
Az életút állomásait a hozzátartozókkal közösen állítom össze, hogy a beszéd valóban az eltávozott személyiségét és értékeit tükrözze.
A búcsúbeszéd
Személyes, egyszerű és őszinte.
Az életút állomásait mindig a hozzátartozókkal közösen állítom össze, hiszen ők ismerték a legjobban szerettüket. A beszédnek azokat az érzéseket, gondolatokat szükséges visszatükröznie, amelyek a legfontosabbak vele kapcsolatban. Azokat az emberi tulajdonságokat, értékeket, amelyek maradandó nyomot hagytak az itt maradottakban, és amelyekben mindig tovább fog élni.
Pátosz mentesen, egyszerűen, de mindig az elhunyt egyéniségéhez a legközelebb álló megfogalmazásban írom meg a személyes részt, amelyet minden esetben elküldök a családnak, hogy ki tudják egészíteni a saját gondolataikkal is. A beszéd minden esetben kiegészül versekkel, idézetekkel, és néhány gondolattal, amelyek kapaszkodóként szolgálhatnak a veszteség miatti fájdalom enyhítésében.
Az életút összeállítása
Néhány fogódzó a beszélgetéshez.
- 01az elhunyt neve, beceneve
- 02születési hely, idő
- 03szülői ház: testvérek, családi kapcsolatok, gyermekkori emlékek
- 04tanulmányi évek, szakképzettség
- 05munkahelyei, kapcsolat a munkatársakkal
- 06személyes tulajdonságai (barátkozó, nyílt, zárkózott, segítőkész, öntörvényű, akaratos, humoros, stb.)
- 07házasság, gyermekek, unokák, dédunokák, családi élet
- 08kedvenc elfoglaltságai, hobbijai (barkácsolás, sütés-főzés, stb.)
- 09nyugdíjas évek
- 10emlékek, anekdoták, amelyek jellemzőek rá
- 11halálának körülményei ( hosszú betegség, baleset, hirtelen halál, önkezűség, otthon, kórházban, stb )
- 12kik búcsúznak az elhunyttól
A fentiek csupán gondolatébresztőként szolgálnak, csak arra szükséges kitérni, amit mindenképpen hallani szeretnének. A részleteket elsősorban telefonon, vagy elektronikus formában beszéljük meg, de rendkívüli esetben személyes találkozóra is van lehetőség.
Idézetek
“Mindegyikünknek meg kell barátkoznia a halál gondolatával, ha valóban jövő akar válni. Nem szükséges naponta vagy óránként rágondolnunk. De valahányszor az élet útján olyan pontra jutunk, ahol a köröttünk levő világ elhomályosul, és előttünk a távolban világosan feltárul az út vége, ne hunyjuk be a szemünket. Álljunk meg egy pillanatra, nézzünk a távolba, aztán menjünk tovább. Ha ily módon gondolkodunk a halálról, megtanuljuk szeretni az életet. Ha megbarátkoztunk a halállal, minden hetet, minden napot ajándéknak tekintünk majd. Csak ha képesek vagyunk - lépésről lépésre - ilyennek elfogadni az életet, akkor válik számunkra igazán értékessé.”/Albert Schweitzer/
“Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét.”/Polcz Alaine/
“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű.
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb, nem is történhetett velem..”/Márai Sándor: Füves könyv – Önmagamról/
Rendkívüli esetben személyes találkozóra is van lehetőség.